Így született a Cognac.
A szőlőt és a belőle készíthető bort már az emberiség történetének a kezdetén ismerték, készítették és fogyasztották is az akkori emberek.
A kereskedelem fejlődésével egyre kényelmetlenebb, és szó szerint haszontalanabb lett a boroknak a szállítása, illetve a fogyasztói oldalon nagyon felemelte a bor árát a szállítás, mert voltak más portékák amiket inkább vittek a hajókon és nagyobb hasznot tudtak szerezni vele mint a nagy helyet elfoglaló borokkal.
Ez a 16-17 században a nagy nyugat-franciaországi bortermelő és borexportáló vidéken jelentett problémát és kialakult az a szokás hogy a borokat lepárolják így csak a bor lelkét (spiritus vini), a lényeget szállították, így a kereskedelmi hajókon jóval kissebb helyet foglaltak el.
A borpárlatokat a megérkezéskor illetve fogyasztás előtt vízzel felhígították, így lett belőlük ismét bor.
A lepárolt borok hordókban várták hogy bepakolják őket a hajók rakterébe és útnak induljanak az uticéljuk felé, de a háborúk és a különböző szállítási problémák miatt nem mindig tudták azonnal indítani őket, így előfordult hogy várakozniuk kellett sokszor évekig is álltak ezek a hordókba töltött párlatok szabad hajóra várva.
Egyszer csak valaki észrevette hogy ezek a színtelen, nyers önmagában fogysztásra szinte alkalmatlan borpárlatok a sok éves kényszervárakozás alatt megváltoztak. Megsötétedtek, megzamatosodtak, az ízeik megteltek, a karcosságuk, nyersességük teljesen elmúlt, helyette kisímultak, lekerekedtek. A várakozás ideje alatt megértek, úgymond megnemesedtek.
Ezeket az italokat nevezték Brandy-nek, a Cognac vidékről származó Brandy-t pedig Cognac-nak.
